Fütyürésztem

Fütyürésztem

Reámszorul ez az áldott hurok,

Amit magam köré én dúdolok,

Mit eljátszok az élet húrján

S rámfeszíti az énem burkát.

Hát fütyürésztem átok dallamom

Át minden éjjelen meg nappalon,

Csak úgy némán, magamban dalolva

 közben nyakam már a hurok foglya.

Egyre nehezebb az átok hurok,

Már a légszomjamba bolondulok,

Mert én csakis dúdolni akarok,

De légből levegőt már nem kapok.

Hát füttyenteném átok dallamom,

S csak csend, mi átzörren az ajkamon;

Nehm the vagy az márh tudom,

Ehzért feszül ehz ah hurok,

Nehm the vagy az deh neked adhom,

Azh áldotth átok dhallamom.