Hang
Egy Hang liheg a fülemben,
monoton, lágy ütemre;
„Te hülye! Te ostoba fasz!
Döntsd már el, mit akarsz!”
Súgom vissza monoton;
„Majd egyszer el fogom.
De honnét tudjam, mit akarok,
ha arcod tőlem eltakarod?”
S zilált Hangja újra szól;
- már a fejemben valahol –
„Te bolond! Te semmirekellő!
Döntsed már el, kell ő?”
Ingerülten rá, felsorolom;
„MAJD EGYSZER EL FOGOM!
S honnét tudjam, mikor teszem,
tán, ha elmém összeszedem.
S Te, fránya Hang, Te hangtalan,
mi odabent motoszkálsz halkan,
tudd, addig vívom veled néma harcomat,
míg nem mutatod meg nekem, az arcodat.
Aug.3.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése