Fohász
Hányszor könyörögtem érte
Tövises rózsafüzérem
Véresre szorongatva,
Hátha van, ki hallja
Kérlelő cincogásom,
Hogy éledjen fel virágom,
De hisz látta Isten,
Mi folyik itt lenn,
Szóval ha volt, sincs már,
Elhagyott engem immár,
Hát nem Ő, ki életet adott,
Hanem holdba-szőtt napszakom,
Úgyhogy mára már nekem
Az Éjjel lett az istenem,
Kihez szólok én fohásszal,
Hogy virágomat újra áldja,
Csak hogy ismét éljen
S egyszer majd az égig érjen!
Hát hozzád könyörgöm álmom;
Hogy mindez valósággá váljon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése