Egy ideje

Egy ideje

Egy ideje még azt hittem, soha

Nem tudom meg, mi az otthona

Eltiport port verő szívemnek,

Már azt hittem, nem lelem meg,

Azt, hova nem ér el a haza

Szélcsendjének elhallgató zaja.

Egy ideje száraz virágomat

Nevelgeti újra lüktető birtoka,

Az elhantolt földet jól felássa

A valóságom álom-mása,

Úgy, hogy leomlik a kertek fala

S kipompázik annak színe-java.

Egy ideje még a holdra fogtam,

Aztán a zizzenő éji-lombra,

Hogy nem élem meg elmém álmát

S nem élesztem újjá vadvirágát,

De most ássanak a kopott szavak,

Törjön hát fel kertem virághada!

Hisz egy ideje ráleltem a honra,

Minek szívem, lelkem s elmém foglya.

Ott van az az összes éjben,

Hol a valóságom tükörképe

S annak paradicsommadara

Az éjjeleken kergetőzve átszalad.

Ez lett mára szívem hona,

Mi másnak kertes birtoka,

De nem város az, nem is ország,

Nem rét, tenger, nem is holtág,

Sem a világ bármely szép tava;

A hantolt föld lett újra a haza!

Szept.30.