Lesznait olvastam
Köd előttem, köd köd mögött,
Lesznaiban gyönyörködök,
Bár generációk törik szavunk,
Sokban hasonlóak vagyunk.
Hisz magunk éltük magányunkban
S álmainkat az álmunkban,
No és az a híres, fránya köd,
Ugye nekem is a számra jött,
Meg a testek-lelkek kéje,
Merthogy ugye, elvégre
Mindketten emberek volnánk,
S ha ezekről mi nem dalolnánk,
Ki tenné, mondd, ki tenné,
Szájára a fontost ki venné,
Ha másik teszik helyettük,
Így valakivé mi lettünk,
Költővé, mások szavává,
Miket néha csodálván
Rájövök, hogy ugyanolyanok,
Pedig ő és én más vagyok,
De szavunk egy, közös,
S lelkünk hasonlón ködös.
Júl.22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése