Expedíció
Expedícióm, kutatásom
közben én oly mély kutat ások
a száraz, szikes önkéregbe,
hogy amint vájok rétegről rétegre,
úgy eltünedezik a homály-pára
s néha felszakad a forró láva,
mi koslató karjaimba mar
s nem ülepszik le egyhamar,
mert fúrom át magam a láván,
át egy újabb réteg határán
s folyton folyvást sötétebb
mindenik feltárt kéreg.
Egyre hidegebb, félelmesebb,
miként haladok le, lejjebb,
mígnem már semmit se látok,
s akkor önkényesen megállok
és felnézek (k)utam elejére
át ködön, tüzön, sötétségen,
majd próbálom ujjam belefenni,
az újabb rétegnél lejjebb menni,
de beletörik, az meg se rezzen,
tán nincs tovább már tényleg semmi,
vagy mindaz, mi lehetetlen.
Aug.5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése