Moha
Szaladok át a növényzeten
s a lombosmoha a tőzegen
talpaim formáját felveszi.
Az egész valómat ellepi
a nyárban fúvó fuvallata
s megannyi virág illata.
Lobogó karomnak a bőrén
érzem minden fának törzsét,
mikor ujjbegyimnek simulnak.
S egész valómra lehullnak
a levelek az ódon fákról,
regélnek az ősi tudásról.
Hát légzem be a tudás-párát,
s átkarolom minden fáját,
ennek a múló nyárvilágnak.
S egész valóm minden virága,
szakítja fel verítékes mellkasom
és kivirágzok hirtelen az avaron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése