Fáraó

Fáraó

Bár számat tömnék be

Nem kopott fogamat,

Méz-mázas tömlyénnel

Akárcsak a holtakat.

Mint dicső fáraó

Feküdnék széltében

Én, isten-földlakó

Számban a tömlyénnel,

Hogy úgy gondtalan

Hogy hatoljon a kampó

 S tépje ki agyam,

Lám hát Isten is halandó,

Hisz mellkasomon érme,

S amint nézem magam

Megtömve tömlyénnel,

Hogy az én én marad,

Olyan isten-való,

Ki világ életében,

Folyton test-hagyó.

Aug.13.