Kilét

Kilét

Radnóti szavai kavarognak

A fejemben szóról szóra;

"Álom voltál, valóság lettél újra,

Kamaszkorom kútjába visszahullva

Féltékenyen vallatlak, szeretsz-e?"

A levél a hitveshez jár a fejemben.

Az, hogy ki, oly szép, mint az árnyék,

Akihez vakon s némán is eltalálnék?

Kinek írok én majd ilyen verset,

Vagy talán még ennél is szebbet?

Ki az, ki nekem párom lesz,

Ki álom volt és álom lesz,

Ki jelenemből kitép, elragad

S a valóságban is álom marad?

Megjárom érte akár a lélek hosszát,

Ha kell világunk széles útjait hozzá!

S ha rátalálok én el nem engedem,

Biztos vagyok, hogy nem fogom,

Ha nappal is éjjeleim álmodom.

Aug.29.