Itt-Ott
Korrodált lélekturmixomban őrlődök
milliónyi másik meg egy nő közt.
Apró darabkáim hullnak ezer felé,
kihányom szépen őket magam elé,
miket a folyvást forgás felkavart,
mint őszi szél a sárgult avart.
Őrlődök. Lelkem lassan korrodálódik,
míg egyről s millióról álmodik.
Hullanak. Azok a fásult régi évek,
zuhannak még sárgultan elébem,
mikor álmom kavarog egybe velem,
s darabokra hányja szét észérvemet.
Hát ma kihánytam.
Már alig vártam.
Hogy kimondjam.
Ott-itt. Itt-ott.
Kimondott…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése