Babylon átka
Pártok, vallások, ezerszerű emberek,
ismét fel kell szóljak, látom nem megy ez!
Most egyben bánatos és dühös szavam szól,
mert e világ Harmadik Háborúba araszol
s nincs más, mi ahhoz vezet, csak a gyűlölet
és nem értés, ha félsz fogadni tán hű ölet,
mert harag vagy rögeszme annak ellenáll,
míg e rohadt pusztuló bolygó meg nem áll!
Fájtok, Ti, halálosan egyszerű emberek,
hisz halálosan egyszerű az út, mi elvezet,
de nem a habárúhoz, hanem el attól.
Csak vonatkoztass el önmagadtól
s hagyd halni egód s vele szimbólumait.
A racionalitás nem kíván háborút ma itt!
Hát akkor ez a baj? Nincs józan ész?
Kiabálunk, rámutatunk, örülj, hogyha élsz?
Nem értem, sohasem kívánnám másét,
sőt én könyörgök enyhet adó halálért,
mert megőrjít minden oldal butasága.
Bár ha az veszem, ez Babylon átka,
hisz nyelv, s kultúra uszítva szül embert,
így került az karóra, vagy épp feszületre,
kapott pengét, később golyót szíve alá!
Hányszor halunk még ily ostoba halált?
Mostoha majdnem milliárdból milliárd,
s most vagy soha, elmém, lényem felkiált!
Mi ez a kiírthatatlan, makacs kór,
amit ne lehetne kiírtani magadból,
hogy a mást ne utálja és sértegesse,
hisz a másik akkor így, miért ne tenne?
Miért ne tenne?
Egód öljed, s béke lenne!
Miért ne menne?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése