Nem lesz tán táptalaja
az égitestből hullott magnak,
de lesz tere, melyben szabad,
s talán ott majd kifakad
a gond, mi fojt téged legbelül...
Veled leszek, míg el nem ül
s kivárom, hogy megszabadulj,
s akkor tán, a az ég magja hull
elhint az majd benned új életet.
Kivárom, hogy lehessek ez ég én neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése