K. Máriának
Küldeném e levelet K. Máriának,
Amellyel kérdésére válaszolok,
Hogy ily fiatalon az elmúlással
E nagy hévvel minek foglalkozok.
Azért, mert a múlás a létből ered
S nem feltétlen' a Halál a lényeg,
Hanem az, miként az idő pereg
S megszületik annak eredménye.
Nem valóm, az anyag az, mi elvész,
A költő, az mindig költő marad,
Akkor is, ha teste elenyész
S minden ruhája ronggyá szakad.
És bár a tudott halandóság
Elgondolkoztat, hisz ember vagyok,
Az mindenkiben ben' motoszkál,
Hisz csak az halhatatlan, aki halott.
Kedves nagyanyám tudd, élek míg élek,
Tudva, hogy csak testem a halandó,
Mert sohasem a Halál a lényeg,
Hanem mindaz, mi maradandó.
S amikor már halhatatlan leszek,
Ígérem, múlásról mélázni már nem fogok
S nem is filozofálok az életen.
Akkor majd az Örök-léttel foglalkozok.
2014.Február
K. Máriának II.
Küldeném ismét levelem K. Máriának,
amelyben levelemre válaszolok,
hogy röpülnek az angyalok, kik Földre szálltak,
kiket nem Isten, hanem Család hozott.
Megjöttem, és hát mégsem én távozok.
Tudtam, hogy egyszer ez lesz Veled,
de én elvesztem az időben és térben
s nem hallottam, ahogy az óra pereg
és hát megszületett látod eredménye.
Az anyag elvész, az élet meg elvesz,
de verseimben a mama, mama marad,
akkor is, ha e gyöngéd gyönge test nem lesz,
akkor is, ha még gyöngébb szívem megszakad!
Nem vettem észre, mily rövid a valóság,
s hogy nem fénylenek örökké a csillagok.
Sajnos e bolygón nem él örök jóság,
és most Te is az egészet itthagyod.
Kedves nagymamám, tudd szeretlek míg élek
tudva, hogy csak a tested a halandó,
mert bennem már mindörök a léted,
s hát látod, torkomon akad a szó...
Te idebent halhatatlan leszel
s ígérem, átadom, amit nekem adtál
keresztül hosszú boldog éveken.
S remélem én is adtam, kaptál,
legalább annyit, mint Te énnekem.
Köszönöm Mama.
2015.Október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése