Beszállt szél
Hűvös őszi szellő száll az ajkamon
s kopogtatja résre nyíló ablakom.
Más most ez, ritka, ravasz,
mintha nem ősz lenne, tavasz!
Hisz eddigiek mind búcsúk voltak,
előzménye jó sok gondnak, fajdalomnak
s most is búcsút intek, de most csak legyintek,
mert már a boldogság irányába tekintek.
Soha véget nem érő örök boldogságba,
hol béke lel a honi benső tájra
és szerelem édes kegye nyugtat este,
szerelem, melybe végre végleg estem.
Hűvös itt, de érzem, nem hűl, sőt hevül
és oly forró lesz az ősz legbelül,
hogy tavasz lesz, a tél pedig a nyár.
Csak tényleg érjek haza már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése