Ölre lelni
Én nem tudok benned hinni Istenem,
se Lucifer, se angyal nem jelent meg,
merthogy hitetlenként élve vétkezek
s ezt a magasságos főúrnak jelentse.
Felbosszant, hogy lehetséges jelenléted,
de nékem semmiben nem jelentél meg,
te önző, te mindenkihez kapzsi alak,
ha létezel, hát most mutasd magad!
Ha vagy, Te nagyobb, kit képünkre kreálunk,
most fedd fel arcodat s igaz akaratod,
mert mi emberek már régen elhibáztuk
s elpusztítjuk saját fajunk, ha hagyod!
Adj jelet, leszek akár próféta-alak is,
ki szólja igédet és szórja szét a szavaid,
csak szóld már őket, nem ismerelek,
s ha az eddig leírt igaz, nem is merlek.
Hinni nem tudok, míg rád nem lelek,
míg meg nem jellenek éberen istenek
és mondják meg, hogy mit tegyek a világért,
békében nyíló, szép páfrány-virágért.
Kérlek, az ember elfelejtett végleg ölelni.
Az már csak tombolni tud és ölni,
nem tud a lélek hűs szerelemre lelni,
segíts, hogy lehet hábórúban békére törni?
Ehhez ember nem elég, Istenem te kellesz,
mert mondom én a vége mégis ez lesz,
hogy nem leszünk, s mondd akkor ki lesz,
kinek van még hozzád hihetetlen hű hite?
Én készen állok, leszek én a próféta,
mert látom már lassan jő a háború,
s egy vörös Hold árnyéka lángoló éjt ad
és az egész világ s űr majd ránkborul.
Legyen béke végre, erre kérlek téged,
hogy tudjon újra szeretetre lelni lélek
s kart karba vetni, egybe, ölbe kelni,
engedd az embert végre ölt ölelni!
Világunk istene talán már rég halott
s elfeledte az ember, mi az, hogy élet,
de hiszem, magából egy darabot elhagyott,
saját istenemet, a békét; Téged.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése