Lepkék és keselyűk
A bágyadt, fekete-terhű lepkék
és fáradt szép keselyűk reptét
követi fejem s cikáz velük
körbe, míg szemem, mit lát belül
csak összemosott kép s vonalak.
Ma összerogyott a holt-alak.
Keserű keselyű hadak lengnek,
se derű s testem hűl, ha lebben,
nem csoda, hogy a tájra járnak,
fel ide, hol halálra várnak.
Csak várjam fekete leplű estém,
még hátha megenyhül e lét
s hőt vet itt nekem világ s ez űr,
mert ölne szívem, Ez Itt, már belül
s csak Ősszel fog szép hon-vadat!
Majd ősszel-hozott fagyott tavak
dere hűl felenyhűlt anyag szervre.
Eme űr felderül ma Ebben,
mert oda, Ott a párja várja,
messzire, hol a lány, vár ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése