Fura cigi, fura füst
A nyirkos, omló meszű falak alatt
találtam meg önmagamat...
Édes füst vagy köd volt odalent.
A pince sarkában ült ott a test
s benne az, kit Énnek nevezek.
Láttam a vállán valami nehezet,
olyasfajta terhet, mi nem látható
s pont ezért ért oly átható'n;
mert azt vettem észre, mit nem lehet,
azt, mit ha látnak, csak az istenek.
Láttam, én láttam magam magamon,
mint felfoghatatlant, s mint anyagom,
mi csakúgy meredt az omladozó mészre,
ahogy éne vettem saját magam észre!
Fura füst andalog e pince mélyén.
Fura, hogy látom magam a cigi végén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése