Tán nincs címe
Magamhoz láncolni még hány helyet
fogok, hány várost, tavat, hegyet?
Hogy őszint legyek már most sok,
de nem elég, hát csak egyet mondok;
Hát legyen! Ad helyet Pécs, Lokeren,
Tirol, Nünberg s az államok, tág terem
lett árterem, melyben virág alá ág terem
magból, melyet a Tisza s Duna medre hord.
Tán hazám lelem, hol e kettő egybefolyt
s szerelem tölti be terem s létemet,
élni bárhol, de nem mindegy, mely ég temet
a világból, s bár jópár megfordult felettem,
de fogja, örök rabja egyiknek sem lettem.
Magamhoz láncolni még hány nevet
fogok, hány arcot, ölet, kegyet?
Hogy őszinte legyek, csak egyet fogok,
nevét annak, kit két folyam sodort,
hogy azon a bizonyos találkahelyen
magból búvó-tavasz ágvirága legyen,
hol folyóm lenne, óceán, nem csak erem;
De hát legyen! Te Tisza, te Duna merre folysz,
mert akkor erem s vérem is e helyre fog,
hisz míg sodra el nem hozza életemet,
addig csak a remélt élet terhe temet
a hiánytól, de már folyamlok e helyre,
hol magból virág s abból újra mag születne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése