Sarjadó
Talán a szép sarjat adó föld halott,
fent meg vészesen esnek csillagok,
de míg árnyát veti reánk éjjel a Hold
és tudom, hogy végten veled vagyok,
addig e világ minket szét nem darabol!
Csodát fog hozni a forgandó szerencse,
hogy e két szív újólag csodát teremtsen.
Létét adjuk mi majd jövendő egyednek.
Kitartok éveket én, ha kell századot,
mert szerelmet érzek s hű csodálatot,
te vagy csak nekem, bármeddig várhatok
s megteszem, mert lelkemnek álma volt,
melyben rád talált az áldott állapot.
Gyönyör volt s szemed végre szikrát szórt,
kiöntötte magából a belefúlt világot
s lelked pedig örömkönnyben felkiáltott!
S csordult veled szemem zivatara.
Az égen a végén, ha csak egy csillag marad,
akkor is tiéd szívemnek mindkét pitvara
s lelkem is mindaddig, míg itt marad!
Veled megszerettem végre így magam.
Szebb vagy, nőbb vagy minden nőnél
s tudom szíved alatt hordod majd cseecsemőjét
egyszer magamnak, magamnak újrateremtőjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése