Saját számból
Nem hiszem hogy jobb volnék mint bárki más,
de a hideg kiráz, mikor elmerengek másokon,
hogy miért indul más okon minden ember
s hogy miért érthetetlen számomra oly sokaknak
önző oka, s az egésznek a tetőfoka, hogy elfogadom
azokat, az embereket, nem az okokat, monhatni
ürügyeket, de az ilyenek ügyesek, hát
a többség az hisz nekik, hogy így működik ez itt.
Csak én nem tudok? Hinni ennyire csak
én unok? Nincsen semmi értelme rendszernek
vagy istennek, miért lenne? Mit tettek?
Az elől kellen futnunk igazából, mit nem
tudunk, ki gazából, töviseiből mezőre
rétre, hol keresztül látsz a térben
s nem menekülsz ismeretlen istenségbe
vagy ideálba, azok csak igaz utunk elé ide
állnak s amit tudunk megtiltják, szabályozzák
engedik.
E világon nincs semmi, mi szabályozna
engem itt.
Semmi dogma, folytó akarat.
Én nem vagyok szolga,
én saját számból szólok szavakat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése