Egyet mondok
Duzzadó elmém hasad, túl sok a szó,
a tátongó ajkamat el nem hagyó
gondolat akad meg a torkomon,
hogy szavaimat szólni hogy fogom.
Nem is tudok írni róla,
mert túl sok e lény mondanivalója,
de míg nincs itt egész valója,
vagy enyém otthon,
addig csak egyet mondok;
Úristenem!
Dehogy őneki, nekem kell, úgyis nekem,
szólni, súgni, kiabálni, üvölteni!
Nekem kellett e testet ölteni,
hogy hangom adjam a csendhez,
mi a kedvtől függve ér füledhez,
de nem mondok semmit, csak egyet;
Szótalan maradok, míg hoznak szerelmet
sorstalan nappalok.
Akkor ott, egyet mondok;
Egy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése