1940-ben egy mezőn
1940 decemberének egy hétfői vagy keddi kora délutánja lehetett mikor álomból ébredő szemeim kitárták pupilláikat a világ felé A hóban feküdtem lábamon lőtt seb tátongott A fejem lüktetett odaemeltem a jobb kézfejem majd rátekintve mintha a Vörös-tenger nézett volna vissza rám akárcsak a körülöttem elfekvő hó és a még álmukba belehalt férfiak az is csupa vér volt. Nem tudtam ki vagyok honnét jöttem vagy egyáltalán miért fekszem valahol kies mínuszokban egy mezőn talán egy egykorvolt legelő kellős közepén Hihetetlen nyugodtság tört rám a tudatlanságtól Egy dolog volt amit tudtam míg a tetem-mező felett szárnyaló csókák és varjak reptét lestem vízszintből hogy ha itt maradok valószínűleg a mellettem "pihenők" sorsára jutok Nem tudom hol vagyok! Akármennyire is fájt de megemeltem a fejemet hogy körbenézzek A látvány elszomorító volt Körülbelül ezer katona feküdt a földön legtöbbjüket a már landolt varjak marcangolják s tán még pár ki ugyanúgy szenvedő arccal tekintenek körbe mint én no meg talán egy-kettő kik fagyhalálukig álmodják újra a múltat Az ideiglenes memóriazavarom a koponyám sérülésének tudható szimpla agyrázkódás viszont a lábam aggasztott A hidegtől egyiket sem éreztem igazán Tulajdonképpen semmit sem éreztem Ebben a "már úgyis mindegy" helyzetben hirtelen felültem engem is meglepett nemhogy a mellettem vérhányásában fulladozó társamat Neki már úgyis mindegy Nem tudom hol vagyok! A jobb combom cafatokká volt sorozva vadászgép lehetett Elég sok vért veszíthettem Elkaptam tekintetemet felfelé; a hullák közt labirintusszerűen kirajzolódott az út a fenyveserdő zöldellő pereméig. Károgás erdőcsörtetés Oly lassúnak tűnt az idő múlása pedig a Nap már éppen hogy csak súrolta a legelő holt-dombjait Nem tudom hol vagyok! Károgás! Velem szemben egy varjú szállt alá Hátradőltem nekem már úgyis mindegy Majd valahol máshol leszek.
Július.5.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése