Bárányok
Ülök a hétfői délutánban
tizenhárom júliusában
a pécsi alagúttetőn,
honnan az ég lefele dől
s vele együtt birkanyája,
mi a városnak száll alája
oly hangtalan bégetve,
hogy a busz, autó s ember
zajongása merőn elfeledteti,
hogy a nyáj az eget ellepi
a Napot nem takarva, fedve,
nehogy valaki felismerje,
hogy gyülekeznek, demonstrálnak,
míg mindannyian eggyé válnak
s akkor már mint horda,
hadsereg, úgy tolongnak
és mindvégül mind felkiáltnak,
s hangjuk adják a zajos világnak.
Júl.1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése