Cím nélkül
Huszonnégyszálas cigi az ölemben,
itt németföldön, Nürnbergben.
Itt Nürnbergben e borús napon,
egy panellakási teraszon.
Jaj, miről írjak kedves füzetem?
Hogy minden olyan jó nekem?
Jó-e hozzám ez az Élet,
ez az oldhatatlan szinuszképlet?
Mit ha akarnék, se értek.
Nürnberg, Nürnberg, Te új város,
te beláthatatlan panellakásos,
miről írjak, miről szóljak,
füzetemnek miről is daloljak?
Ha nőről írni nekem fáj,
hiába minden kóceráj,
ha élni a szinuszt épp tudom,
hisz szívemben ott a szurony,
mit még te döftél mélyen bele,
te, kit régen oly szerettelek.
Te lány, te pultoslány!
Megint kérlek; Várjál rám!
Máj.1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése