Forradalmár

Forradalmár 

Minden barátom forradalmár, 

s tán harcosként vesztek szátokra, 

de szívem menekül a barátokba, 

mert bennem forr a dal már. 

Dal forr oly forrón bennem, 

menekülök a forradalomba, 

mikor dúdolom a dalomat, 

mit csak a barátok hűtenek. 

Forrongó ütemek forradalma 

lázad lázadó szívemben, 

pompáznak ellenzéki színekben, 

hiába üvölt ellenük a dal ma. 

Eltűntek a forradalmárok, 

pedig ütemre szólítom őket, 

az ellenzékemet gyülölőket. 

Tova a lázadó, hű barátok. 

Vagy én tűntem el tőlük? 

Pedig dúl bennem a forradalom, 

lelkemben úgy forr a dalom 

s a ritmus, hiába bújok előlük. 

Mert nincsenek itt szeretők, 

barátok, a jó bajtársak… 

Ritmusra ők ütemmé válnak, 

s ők lesznek az engem sebzők. 

Forr a dalom, szebbnél szebben, 

forradalmam mégis évül, 

így a hű barátok nélkül, 

s forradalmunk a szélben, tovalebben. 

Máj.19.