Nürnbergi vonat 2
Rágyújtanék nagyon, meg minden,
de ki van írva; Rauchen ist vorbidden!
Pedig öt eurót adtam Lucky Strike-ra,
nemhogy olcsó, de kurva drága.
Idegesen ülök az emeletes vagonban,
nem tudom rosszban ülök vagy jóban,
s nem igazán értik itt az angolt,
ha válaszolnak annyit; Sorry I don’t.
Áttelepedtem a szembeni oldalra,
van egy támasz, tudok írni rajta.
… Felesleges volt, rossz a vagon,
hát gyorsan el is kellett hagynom,
de már a jóban Nürnberg fele,
és lassacskán bár, de esteleg.
Tele van a fejem minden mással.
Belefeledkezem az utazásba.
Repülnek mellettem utcák, gyárak,
vén legelők meg sok más tájak,
de fejemben egy nő, ő,
meg a kétségekkel teli jövő,
hogy mikor, hogyan vagy akár kit?
Mégse mindig bárhogyan akárkit!
A szerelemet én otthon hagytam,
bőröndömbe csak magam raktam.
S bambulok előre, az ablak üvegébe,
de mit látok az a tükörképen,
ki bámul vissza a szemembe
kérlelően, hogy végre felejtsek.
Talán megy majd, talán nem,
vagy így ér majd a végzetem,
de már mindegy, messze vagyok
és vissza csak sokára utazok.
Ápr.30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése