Fogyakvó

Fogyakvó 

Kifogyok ihletből, üzemanyagból, 

Kifogyok mindenből, üres szavakból. 

Fogynak papíron, az összes lapon, 

Fogynak, ha írom, ha összerakom. 

Múlnak a téllel, a nyárral is, 

Múlnak ma szépen, ha fájnak is. 

Nincs már versem, mi újat mondd, 

Nincs már egy sem, mi túl nagy gond, 

Ma fogyok az újságból, mind elavult, 

Alkotok a múlásról, mi elvakult. 

Itt síri csend van, temetőnek nesze, 

Mi írni nem hagy, feledőbe esek... 

Kifogytam magamból, a betűm se ép, 

Kifogytam szavamból, ha vetül se szép, 

Fogynak a képek, pára lep, 

Fogynak az évek, fránya csend! 

Nem írok meséket, már verseket, 

Ez is most szemét lett, hát elvetem. 

Kifogyok innentől tüzes haragból, 

Kifogyok színekből, szürke falakból. 

Mondja szatírom, ma Ön etalon, 

Fogynak a kínok, a zöme halott. 

Múlnak az évvel, talán alig, 

Múlnak nagy hévvel, akár ma is. 

Nincs árterem, min dúlhat hold, 

Nincs más felem, kin dúlhatok. 

Karomon amúgy mától, mi megsajdul, 

Karolom a múlástól, igen vadul, 

Mit is? Kincsem! Szeretőm keresem. 

Kit is? Mindegy. Szerető felemet... 

Kifogytam valahogy. A revű mesét 

Kidobtam alapból. Szar kedvű mesék 

Fogynak ma éppen, kára lesz, 

Hogy halad évem, ára lesz, 

Nem bírom el én sem, már vezeklek, 

Nem írom ezért le már ezeket. 

Márc.23-27.