Ádám utolsó szavai
Apám! Állítom neked puszta bizonyossággal,
hogy rendelkezem már oly sok bizonysággal,
mert mit adtál, nem osztottad egyenlőre,
s ez nem is változik meg egyelőre,
pedig volt köztünk egy egyezség,
miért borult fel az apai egyesség?
Hol van a benned rejlő emberiesség,
ha nézed, hogy pusztul az emberiség,
kik követelik folyton egyhangúlag,
hogy ne kelljen élniük így, egyhangúan.
Túl sok talpuk alatt az izzadság,
lépnek, lépnek, míg rájuk tör az izzadtság,
hát hogyan éljenek így gondtalan,
ha nem ők, Te voltál gondatlan!
Hát Apám, itt sincs kevés a fáradságból,
hisz összeesnek a fáradtságtól,
mert ugye puszta ember lévén
kapaszkodnak előre másnak révén.
Hát kérlek Apám! Szíveld őket,
a hazug tanaidat szívlelőket,
add nékik égi tanulságul,
s mindenféle prófétát tanúságul,
hogy a Földön mindent adaptáltál,
és engem meg Évát is csak adoptáltál,
így lettél Te az élet auktorává,
én meg annak kezdő aktorává,
ki kiskorában még autista,
felnőttként meg ateista,
ki az égi-földi aukción,
tervel ki ellened egy akciót,
hiába lesz akkor minden fennkölt korál,
mennyei díszes-ékes korall,
hiába lesz bármiféle kontraktus,
vagy a velem való kontaktus,
mert én vagyok az a notórius,
fekete-leples h notárius,
ki halálodat olyannyira dotálja,
s halálod napját majd datálja,
akkor majd az lesz releváns,
hogy mindenki legyen reveláns,
hogy izzadság helyett follyon eszencia,
végülis csak ez az esszencia,
s azok kiket a Földre plántáltál,
emlékedet majd nem is parentálják.
Apám! Gondold át mit tettél,
hét napodnak minden egyes tettét.
Márc.24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése