Jégesőben

Jégesőben 

Oh, te mennyei jégeső, 

te az ablakomat verő, 

ki széllel jöttél hirtelen, 

s záporvized végtelen. 

Oh, te egek szépséges vihara, 

fellegeknek dörgő zaja 

honnan jössz, mit csinálsz itt, 

míg hajam ronggyá ázik? 

Oh, te orkánként fúvó szél, 

hozzád minek is szólnék? 

Mintha ti mind én lennék, 

mintha odakint én esnék. 

Én fújnék kint valamiért, 

s én volnék az égi jég, 

mi záporként veri ablakom. 

Mondjátok ez mind én vagyok? 

A vihar, a szél, a borult ég, 

az mind-mind én volnék? 

Vagy csak az ablakom üvege, 

mi mindezt visszaverve 

esőcseppes arccal nézi mindezt, 

vagy ki idekintről nézi ezt? 

Mondjátok, hogy ki is lennék? 

A felhőből hulló fehér jég? 

A felhők feletti fehérség? 

Vagy csak egy viharverte emlék? 

Jégesők! Záporok! 

Esni én mikor fogok? 

Szelek! Zivatarok! 

Mondjátok, én ki vagyok? 

Máj.19.