Kis kandallótűz
Míg a kocsmában Akusztik Esik,
addig fiú egymagában lesi
a szüntelen folyton lángoló
démont, égeti lelkét oly forrón,
hogy nincs szél, vihar, mi elfújná,
oly tűz ez, min nem lehet úrrá.
Homok. Homok. Homok.
Víz. Víz. Víz. Víz. Víz. Víz.
S még mindig ég ott szembe’,
ott lobban csóvája szememben,
hogy marja, marja lelkem,
s így közvetetten engem.
Lehet nem kell víz s homok,
csak fogom és beleloholok.
Márc.21.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése