Szavakhoz szószedet
Az élet; furcsa, kacifántos képlet, tetézik ízek, szagok, remények.
A remény; tele van vele minden teremtmény, fájdalmas de szép erény.
A vágy; önző élet-találmány, mint a színes szivárvány.
Szivárvány; olyasféle álomábránd, mire mindenkor vágynánk.
A köd; mindig ott a szivárvány előtt, mint hátamon a körök.
Körök; Folyton folyvást pörög, míg időmmel megyek-jövök.
Az idő; mi elmúlt, s mindaz, mi jő, míg magból a fű kinő.
Zivatar; mi mossa magról a talajt, kész káosz és zűrzavar.
A káosz; álmokat az agyon átmos, ha éber vagy, ha álmos.
Az álom; a képek, összefutó szálon, lehunyt szemű önmagányom.
A szem; pupilla, írisz, pálcika sejt, emellett titkokat rejt.
A titok; önbelső kies birtok, sokféle ízek és illatok.
Az illat; mikor csukott a fül s pupilla, de orrod megtapintja.
A hangok; dús az oly sok szavaktól, mik csendben oly zavarók.
A csend; a haláli utáni rend, költőknek zajos ihlet.
A költő; szavakban testetöltő, zaklatott lelkű férfi vagy nő.
A szó; mindaz mi rossz s mi jó, mindaz mi halálig megfontolandó.
A halál; talán a legnagyobb talány, senki sem érti szavát.
Még a halottlelkű, fájó szerelmű, ízektől kínlódó, csendben ülő író, az se értheti, maximum nézheti, hogy szivárványok s sok pécsi lányok, meg illatok és zivatarok, csak úgy belehalnak az éltető szavakba.
???
még mindig jó.
VálaszTörlés