Édesanyámnak

Édesanyámnak 

Nem is tudom, mit is mondjak 

vagy egyáltalán hogy köszönjem, 

hogy oly sokáig benned voltam, 

míg e világra nem jöttem. 

Hét hónapig bölcsőm Te voltál, 

véred az én ereimbe folyt, 

mielőtt még a világra hoztál. 

Biztosan nagyon nehéz volt. 

Mikor először marta fény szemem, 

és az újon légtől fel-felordítottam, 

Te melleidre szorítottál engem, 

hát hogy köszönjem, mit is mondjak… 

Mikor éjjelente bőgtem, sírtam, 

Te tudtad, egyből szaladtál, 

Te tudtad, hogy téged hívlak 

s álmomba vissza Te ringattál. 

Mikor kisgyermekként estem-keltem 

a könnyes szemmel szaladtam hozzád, 

akkor gyógyító csókot nyomtál sebemre, 

Te, aki engem a világra hoztál. 

Mikor vittél először bölcsődébe, 

mentünk együtt kéz a kézben, 

s búcsúként csókoltál homlokomon, 

s tudtam, Te vagy bölcsőm, s otthonom. 

Aztán eltelt fél emberöltő, 

de még mindig Te vagy nekem bölcsőm, 

hisz ereimben a vér az Te vagy, 

addig míg leheletem el nem hagy. 

Hát mit is mondjak, hogy köszönjem? 

Köszönetem inkább versbe öltem, 

mert nincs a Földnek elég virága, 

mivel köszönhetném, hogy szültél e világra. 

Kedves Anyám s Bölcsőm, 

csak annyit mondok; Köszönöm! 

Máj.5.(anyák napja)