Symbol

Symbol 

Tündér! Hát itt van versem, 

bár szimbólumokba rejtve, 

mert ha írok, csak akkor van hangja, 

amúgy félő, remegő szavamnak. 

Mikor kérdezném tőled talán, 

hogy te miként nézel ma rám, 

mert szemidnek igéző árnyéka, 

valamiképp hat e szívtájékra. 

Nehéz nekem e vers, e tájék, 

hisz az élet már nem gyerekjáték, 

de kell, hogy valaki a kezem fogja, 

vagy én leszek a szerelem bolondja. 

De ha mégis megfognád kezemet, 

nehéz, mert többen vágyják kegyedet, 

s jahj, hogy utálom azt az érzést, 

a “TELOPTADELTŐLEM” nézést. 

Persze lopni semmit sem fogok, 

maximum, ha belédhabarodok. 

S akkor is csak csókot s tekinteted, 

és azt is csak, ha megengeded. 

Megengeded, hogy megismerjelek, 

s azt hogy meg is kedveljelek? 

De hát amíg nem ismerlek, mondd! 

Mondd, mit kérdezzek? 

Mert kérdezni is csak azt tudom, 

hogy mikor szemeimet lehunyom, 

akkor majd mellém fekszel-e, 

s hogy lehetek-e szíved ketrece? 

Márc.24.