Szemtelen világ
Hiába az ember szemvilága,
ha csak néz, mégse látja.
Minek a világ összes hangja,
ha füle van és mégsem hallja?
Mégis a világ „leg”fajtája,
szerintem csak annak fattya.
Minek van az a pár szeme,
ha csak néz, nem lát vele?
Hiába van neki kettő füle,
nem érti, azt mit a fülemüle.
Elhal minden pálcika sejtje,
s dobhártyája csendtől üres.
Hiába ujjbegyének tapintata,
vagy a világnak bármi illata,
ha ő azokat úgysem érzi,
csak kies tekintettel nézi,
hogy ez selyem, másik az fa,
úgyis mind a szemétben végzi.
Ember, te fattyú világátok,
én is nézek, de mégis látok,
ujjammal s orrommal is érzek,
pedig ember vagyok, én is vérzek.
De hiába vetem szemvilágom rátok,
hisz akkor én nem látok, csak nézek.
Mikor nézi, a Nap előtti párát,
de nem látja a szivárványát,
hisz minden pálcika sejtje halott.
Neki a Nap, csak hamvas hold.
Veszítsem el szemem színvilágát,
csak azért mert ember vagyok?
Nekem ragyog az égi fény,
míg rátok csak nézek valamiért,
addig fenni felhők szivárványa
nekem összes színét elém tárja.
Minden mit látok megigéz,
míg szembogaram nyitva-tárva.
De hiába látok a világban,
ha egyedül, mint egyke-árva,
várok a régmúlt édes hangra,
s addig zárva vagyok magamba.
Magam hangtalan zárkájába zárva
az egyszervolt színes szavakat.
Minek a Napnak tűző fényereje,
ha az, mint vetül íriszemre,
az másoknak csak kopott szürke,
nem lobban az soha tűzre,
nincs már annak színe se,
nem ragyog már úgy az íriszem.
Hogy legyen tapintatom kíntalan,
ha ujjbegyemben szúró szálka van,
ha lelkemet illatok tépik,
s mindezt még az is tetézi,
hogy ember vagyok, oly boldogtalan,
mert vérem vértől vérzik.
Vérzik a selyemtől, a fától
meg attól az ég szivárványtól,
hiába a fülemüle ének,
vagy akármilyen édes érzet,
hiába a napsütötte párafátyol,
s az illatok mik szállnak szélben,
tán nem valóság, mindez ábránd;
a dal, a selyem, a szivárvány,
ha azok eltakarják a fénylő Napot,
akkor hiába pálcikák meg csapok,
ha látok, s elvesztem szemem világát,
mert hát mégiscsak ember vagyok.
Minek az ábránd, mi égig ér,
ha ez az álom végigkísér,
míg nem jönnek számra a szavak,
míg ez érzetvilágba zárom magam.
Értem már miért nem lát, csakis néz,
mert mindenki ugyanilyen világtalan.
??????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése