Vörös-hó

Vörös-hó 

Felemészti mindkét felemet 

e jégbe fagyott szerelem. 

Lilára száradt az ajkam, 

talán már meg is haltam, 

talán már halálra fagytam, 

hiszen nem fűt engemet 

a már lángtalan szerelem. 

Rámborul, maga alá temet 

e hóba írott szerelem. 

Hűlő szívem fogva tartja, 

tán nem is ver, csak hagyja, 

hogy a hó őt betakarja. 

Szenvedett már eleget, 

de dúlja még e szerelem. 

Felemészti az, no kegyelem, 

e könyörtelen szerelem. 

Benne tombol hóvihara 

s fekete-leples varjúhada, 

míg fel nem reped pitvara. 

Szétrepeszti az kettő fele, 

ez a kegyetlen szerelem. 

De van nekem egy másik felem, 

csak félek, ha azt felfedem, 

nem lesz hozzám többé szava, 

mitől olvad hűlő szívem hava, 

kitől felreppen a varjak raja. 

Talán ő a tűz énnekem, 

tán ő az éltető szerelem. 

Jun.2.