Kocsmatúra

Kocsmatúra 

Gól zárva. Művész, Monte, Hokedli, 

S talán a végén Rengetegben rekedni, 

De addig hóban ülni, bort vedelni, 

Papírunkba dohányt tenni. 

Ül a három, magyar nemzet titka, 

Hókocsmában ünnepire isznak, 

S gyomrukban már merőn zakatol, 

A borban rejtett alkohol. 

Csomót kötnek, tán bogoznak, 

Eddig akármerre jártak, voltak. 

Poharukat emelik minden holtnak, 

Kik vérükkel áldoztak a honnak. 

Hófenéken úszik a teli pohár, 

S telefonról zendül egy Cs. Tamás, 

Hát igyunk pajtás, igyunk komám, 

Nemzetünknek dicső torán! 

Bejárva a pécsi összes kocsmát, 

Felfedve, megélve a város mocskát, 

A három barát úgyszolván, 

Fröccsben oldja minden gondját. 

Rengetegbe éppen csak betérve, 

Az ajtót nyitva, azon beérve, 

Rendeljük az újabb kör sört, 

És izzik már a megpödört. 

Hát koccanjanak a korsók, 

S mondjuk köszöntőt, egy utolsót, 

Hogy adjon isten minden jót, 

Koporsó helyett teli korsót! 

Márc.15.