Vera-dialógus

Vera-dialógus

-Öngyömböngyöm.

-Télibe.

-Vera, többek között van egy hibám, hogy van nekem egy teóriám, egy álomszerű, békés világ, melyben nem erőltetnek semmit másra, gondolok itt ideákra meg vallásra. Tán ez lelkem álomvilága, hogy nyugodtan élnek a népek, nincs háború, csak béke és soha sincsen világvége.

-Milán… ez az idealizmus, nevezzük nevén a jószágot, de ki sokat világlátott az tudja: ne legyen mással gondja, elégedjen önmagával meg a családi kompániával. Amerre jár szeressen, fizetséget ne lessen, hogy belül békés, mégis harcos, bölcs s józan lehessen.

………

-ezüst felhő van a szemedben, s ha arra tarka lepke röppen elsöpri a ködöt, a hályogvető ördögöt, hogy nézz kifelé az égnek, hol illatot, s fagylaltot mérnek.

-Tarka lepke nem száll addig szememre, míg meg nem lelem kedvesem. Addig köd s füst az egész, mi tán, ha mégis elenyész, elvesztem a szemvilágom, mert tudom, hogy csak kósza álom, melyben eme lepkék szállnak s aranyozzák egét e világnak, mi csak csukott szemfedőmön át, mint egy ábránd vagy látomás. Hát nekem az nem ad feledést, maximum a fojtó reményt, de azt is csak addig míg, szemem újra ki nem nyílik.

-Akkor tágra zárt szemekkel járj. Az enyészet szemérme, az új felismerése, s addig tiszta párás időt ne várj, míg az esőt el nem mossa a Napsugár!

Máj.17.