Kedves Attila
Kedves Attila, olvastam néhány versedet,
és talán még nem is láttam szebbeket.
Ahogy írtál a démonról, a nőről,
vagy miként szóltál a kétes jövőről.
Ez a kérdéses, bennem felmerülő üzenet,
is pont ebből a csekély okból született.
Mert tán te vagy az egy, ki érti szavam.
Tudom, mert én is értem, mit tőled olvastam.
Hát Te tudod-e hol van szívünk csillaga,
s annak kínzó-mézédes, gyönyör illata?
Téged is kergettek azok a démonok?
Attila, hát tenni Én most mit fogok?
Csillagod neked már oly rég lehullott,
s illatot is csak az a vonat húzott.
Kedves Attila! Most bátyámmá fogadlak,
hát mondd! Nézzek én is elébe a vonatnak?
Mert csillagom már csak éppen villog,
és illatát is csak néha érzem, itt-ott.
Várom válaszodat,
s alszom rá egy-két holdat.
Üdvözöl Milán
U.i.: Olvastam késöbb, mi történt,
hogy tested régen elföldelték,
hát ott van életed illata?
S nappalodnak fénylő csillaga?
Kérlek írj!!!
2012.márc.29.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése