Mindenhol a nevem
Loholok széltében a világon.
Nincsenek számomra nagy határok,
mögöttem fellobban az én nevem,
bármerre, ha libbenek, ha szállok
feldúlom az emberi szíveket.
Akármerre ha éppen én járok,
kontinensen vagy át országon,
mögöttem felporzik az én szelem
s tőle keblekre borulnak párok.
Átjárja őket a szeretet.
Ott vagyok az égen, s a tájon,
a madárcsicseregte ágon,
a hajnalban és minden estben
s minden kéjtől remegő ágyon,
az összes érzős-élő testben.
Szelemen húzom a boldogságot,
néha pedig rettentően fájok.
Ott vagyok minden egyedben,
fűszálakon, virágokon, fákon.
Bennük dúlok szebbnél szebben.
Loholok át minden kósza álmon,
kavargok sok összefutó szálon,
az összes érző-vélő fejben,
átdúlok férfin, fiún, nőn s lányon.
Az én nevem; Szerelem.
De néha nevem csak átok,
mert bárhol járok a világon,
szelem mindenkibe belelebben
át országon, tájon, vágyon.
Kivéve egyetlen egybe.
Csak ebben az egyben nem, kinek neve Szerelem.
Remélem nevem elfeledem.
Máj.20.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése