Nem szól szám
Mit is mondhatnék neked?
Hogy milyen csodás a szemed?
Azt, hogy épp csak megismertelek,
de egyből meg is kedveltelek?
E kimondhatatlantól szenvedek,
mit nem mondok ki neked.
Szemed kékében mit látok?
Káprázó-vakító ragyogásod,
tengerfelszíntükör tisztaságot
és egy kóros álmom.
Mitől csak, ha kimondom, válok,
de addig elvakultan látok.
Gyenge vagyok, nem is férfi,
hisz, ha nem mondom, ki érti?
Nem félek! Nem kell félni!
Csak bátran a szemedbe nézni
s kimondani, mi nem fér ki,
akkor leszek újra férfi;
Ha kimondom ezeket:
te vagy, akit szeretek.
Jun.2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése