Húrok
Pendül húrja fába burkolt hangszórónak,
ahogy a barát játssza, csak így szólóban.
Magyar földnek hatalmas tengerén,
miként a Föld fordul tengelyén,
azt leállítva, csak rezdül a húr...
a világ valahogy megszabadul...
De talán csak a badacsonyi visszhang,
vagy az égen a hajnalcsillag,
mi ferdül e dallal a földnek fellegén,
s odabent mélyen, annak tengelyén.
Zene az élet.
A többi csak az élet képe.
Feb.9.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése