Szép Versek
Mostanság olvasok új műveket,
s felfedezek új neveket,
nevük nem mondd semmit nekem,
de gondolataik nekünk megmaradtak.
Hogy lehet, hogy bár nevüket se tudom,
gondolataikat mélyen zsebembe dugom,
mondataikat én soha meg nem unom,
belemerülök az általuk leírt szavakba.
Lányok voltak, fiúk, nénik s bácsik,
s van talán még ezer másik,
kiknek szava egyszer művé válik,
művekké, mik kezembe akadnak.
Olvasom én a bácsikat, néniket
s azt a sok jót, nomeg tévhitet,
mi engem is írásra térített,
(mikor így írok, egyesszám első alakban)
De vajon lesz e gondolat majd kötetben,
mit versbe, műbe én öleltem,
s azok a szavak, miket papírra tereltem,
megfordulnak-e majd vénben s fiatalban?
Nov.8.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése