Szept.5.

12.Szeptember05. 

Ismét átrobogott a Hold az égen. Fáradtak még felriadt szemeim.
Folytatódik éber álomként ez a monoton képes zaj. Gondolat fut.
Oly sok híres fajtárs tört bele abba, amiben én létezem.
Létezni és élni, vagy külön-külön. Nem ugyanaz.
Sokan még mindig léteznek szavakba zárva,
s szavakat magamba zárva létezek, de nem élek.
A múltban sem élhet az ember, maximum élt,
oly kevés élő-érző lény van jelen, most.
Élek én, vagy csak létezem veletek, hatok, de nem cselekszem?
Álommese éjjel, tragikus regény nappal. Radnóti, József, Örkény segítsetek,
bár Ti, kik nem éltek, létezésetek éltet másokat úgy, hogy ti sem éltetek. Segítsetek!

                                                                    12.09.05