Túlélni az életet
Voltam magam alá szaró kisded is
Majd vígan játszadozó gyermek is.
Most vagyok nőtlen férfi, majd tán
Leszek végül megboldogult aggastyán.
Mondom majd unokámnak, mi tovamúlt
S hogy e század alatt, megéltem szép éveket.
Voltam is, leszek is, most itt vagyok.
Lépteim-léptein gondjaimat elhagyom.
Várom a percet, mikor visszaemlegetem
Majd a jól megélt szebbeket.
Mondom majd magamnak, oly szomorún,
Hogy így volt-e megírva a végzetem?
Voltam, leszek, vagyok s elmúlok.
És nem is érzem, hogy túlzom,
Ha mondanám most magamnak,
Hogy érzed majd még magad szabadnak.
Mikor majd mondja a síron, az elszárad virág koszorú;
Hogy halála kezdetén, ő túlélte már az életet.
-12. oktober 30.-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése