Tündéres

(Tündéres) 

Majd megjelent kék tündérként, szárnyát bontva. 

Egy misztikus s csodás félvér, szépségét ontja. 

Haja vöröslőn lobog, forró tűz árad belőle. 

Szemeinek igézése mámorába űz, nem menekülsz előle. 

Amint libben át a téren, mint lepke. 

Megigézett férfiúk úton-útfélen, érte epednek. 

S oly lágy, feledhetetlen kedves hangja, 

Magányos és kedvetlen fiúkat hoz zavarba. 

Fel kell kelni nem léteznek eme lények! 

Pedig mégis látom, élnek még tündérek. 

12. 10. 22.