Vallásképtelenség
Hogy mondhatnám, hogy bármit vallok,
ha, mint az országom hanyatlok.
Hogy mondhatnám, hogy van istenem,
ha még csak magamat sem ismerem.
S ha léteznének mégis eme istenek,
miért bökdösik bottal testemet,
mint utcaszéli macskatetemet
az úton játszadozó gyerekek.
Hogy mondhatnám, hogy bármit hallok,
ha zárt vagyok, mint a téli ablakok.
Hogy mondhatnám, hogy nem kell nekem,
ha még csak el sem engedem.
S, ha nyílnék is mint tavaszi ablak,
nem volna madárszó, mit halljak.
S ő sem állna ott, (hogy hozzá szaladjak),
kit elengedni akartam.
12. október. 24
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése