Bagoli voltam

Bagoly voltam 

Hétfőn A. noctuna, kuvik voltam, 

magam magas tornyába zárva. 

Hétfőn este csak kuvikoltam 

hideg szélben, tollam rázva. 

Kedd éjszaka csinos T. alba, 

szikrázó, csilámló gyöngybagoly, 

de röptemben még aznap 

gyöngyeimet elhagytam valahol. 

Szerda este az öntelt tudós, 

(ki hitte jobb ő, majd megtalálja) 

okoskodó, tudattalan B. bubo, 

s így sem akadtam a gyöngyláncra. 

Csütörtökön délceg S. ulula, 

karvalyként, de mégsem úgy, 

mellembe veréb szíve szorula, 

nem vagyok én délceg úr. 

Pénteken újra kuvik, de törpe, 

kedvem míg párt nem találok inog, 

mint vad szélben röptem, 

viharban(én G. boie) tornyomba vágyok. 

S azon a fránya szombaton, 

égnek nyúló lakomban hófehér lelkem

 zakatol. Egyedül este én a hóbagoly,

 B. scaniacus páromra nem leltem. 

Holnap meg jön a vasárnap, 

öltözhetnék minden bagolymadárnak, 

lehetnék sivatagi, vagy hó, 

törpeszívű vagy mindenttudó, 

de S. albifacies leszek,

 márha tudok lenni holtomon kacagó.

 Akkor mindegyek lesznek a napok, 

s az, hogy éppen melyik vagyok, 

ha mint a már kihalt bagoly, 

az összes napom csak átkacagom. 

Nov.10.