Egy-kettő
Már egy ideje szétszéledtünk,
pedig sokan voltunk egymagam,
az a sok én már rég eltűnt,
kikhez bizalmammal szólhattam.
Most egyedül, csak én és ő,
pedig többen voltunk azért,
s hívni a sok magam már késő!
Itt hagytak vele, valamiért.
Hát csak ő és én a szobában.
Egymásnak feszül a két akarat,
egy-egy idea hű szolgálatában,
csapdossák egymásnak a szavakat.
Egyedül vagyok a szobámban,
de ők odabent ketten,
bezárva az én-zárkámba,
nyúzzák egymást önfeledten.
... Rám is tekintettel lehetnének,
végülis ők, mi vagyunk...
Magamnak csalfa szerepcseréje,
miben már csak ketten mulatunk.
Nov.15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése