Elégia egy szalvétán
Furcsa módon józan reggel,
tápászkodok tiszta fejjel,
valami mégis álomszerű,
valami varázserejű.
Takaróm félredobva kutatom,
mitől íly álomszerű e napom?
Mi az, mitől az élet álom,
mitől nappal is éjjelimet járom?
Mi ez az agyamnak édes tor?
Mitől elvakul az összes receptor,
csak ez édes íznek élsz,
míg párnák közül fel nem kélsz.
Hát kikeltem és akkor láttam,
ahogyan az ágy mellett álltam,
hogy szívemnek kedves illata,
mivel e szalvétát a kedves itatta.
S jaj, hogy kínoz minden álomkép,
dobnám életem, s élném álmokét,
addig míg már soha fel nem kelek,
s akkor majd nem bántanak ízes papírhegek.
Márc.14,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése