Lélekpreparátum

Lélekpreparátum 

Fájdalommal felszakított hegek, 

Lélekpreparátumot készítgetek. 

Mélyen, mélyebben zugába ások, 

Kopár, kietlen vidéken járok, 

S közben lüktető sebem feltépem, 

Midőn egyre beljebb-lejjebb érek. 

Vannak oly picik, s túlságosan nagyok, 

De egyben mégis mind ugyanolyanok, 

Hogy háborús lőtt seb ugyanúgy fájnak, 

Mikor esti magányban rámtalálnak. 

Bűnimért lakolok minden egyes este 

Magamat zárva kies én-ketrecembe. 

És veszettül fájnak azok a hiányok, 

Miket értem nem tettek meg mások. 

S ha már a hiányról volna itten szó, 

Hiányzik, hogy akkor, vele milyen volt. 

Mert most ez lelkem nagy hegfoltja 

S tán csak te lehetsz az, ki kioldja. 

De addig is hiába minden ima, 

Ott a folt, bombàzás utáni Hirosima. 

Márc.12.